1. Rész Mindennapok

A mai nap sem telt másként. Reggel felkeltem és kinyitva szemeimet Marziat láttam meg, aki éppen sminkeli magát. Minden nap felkent egy rakat cuccot az arcára, amit nem tudtam hova tenni. Smink nélkül a legszebb egy nő. Persze egy kis extra még belefér de hogy nyolc rétegnyi bőr színű krém- vagy mi az- van az arcán az elfogathatatlan. Egyszerűen nem túl jó érzés ha puszit adsz az arcára és a nyolcból négy rétegnyi ragad a szádra.

De persze akárhányszor megemlítettem Marzhianak hogy szokjon le róla, veszekedés lett a vége. Mint például hogy semmit sem tudok a sminkelésről vagy hogy milyen nőnek lenni. Ez így van de azért nem kéne leharapnia a fejemet csak azért mert nem az alapozó-meg van hogy hívják(rákerestem az interneten)- ízét akarom érezni akárhányszor csak elbúcsúzok tőle. Már ha megengedi hogy adjak. És egyébként sem szoktam sokszor elmenni otthonról, de azért egy-két puszit elvárhat az ember. Nem igaz?

Néha úgy éreztem hogy nem szeret de túl tettem magam rajta és nem foglalkoztam vele. Még ha ő nem is szeret én szeretem őt, és nem is akarok egyedül maradni sem. De biztosan szeret. Különben miért jött volna akkoriban velem mindent maga után hagyva?

De vissza térve a tárgyhoz. Felkeltem és Marzhia tárult szemeim elé. Felültem és egy ideig őt néztem. Majd ezt megunva felálltam és oda sétáltam mellé. Átöleltem…volna, ha nem lök el magától.

- Felix, mondtam már hogy ne zavarj sminkelés közben. - szólalt meg vékony hangján.

- Igen, de nem érhetek hozzád?

- Nem!-itt tekintetemet felkaptam, amit észre is vett ezért így folytatta- Tudod hogy akkor megzavarsz és elrontok valamit! Kérlek!

- Rendben, sajnálom. – szólaltam fel lehangoltan.

- Semmi baj.

Majd vissza fordult a tükör irányába és folytatta azt amit azelőtt csinált.

-Jajj, tényleg! Elkérhetném a bankkártyádat? Ma elmennénk a lányokkal vásárolni…Tudod legalább kicsit kikapcsolódnék és gyakorolnám a nyelvet..- eközben rám sem nézett. Nyitott szájjal mázolta magát. Hosszú barna haja az asztalra hullott ahogy előre dőlt. Ezt sosem értettem. Szinte az összes nő tátott szájjal csinosítja ki magát. Furcsa.

- Persze..itt van. - nyújtottam oda neki miután kivettem a pulóverem zsebéből, ami a földön hevert. Elmosolyodva kapta ki a kezemből én pedig vissza tettem a pénztárcámat a helyére majd újból a földön landolt a pulóverrel együtt.

- Köszi! Szeretlek! –elégedett mosollyal fordult vissza ismét a tükörhöz.

- Én is!- távolodtam el. Ez az egy szó kicsit felvidított és jobb kedvem lett.

~*~

- So thank you guys for watching, and as always..stay awesome Bros!- fejeztem be egy újabb videót. Amint szabályosan lelöktem a kamerát fogtam és leállítottam a felvételt. Automatikusan elkezdtem átmásolni az anyagot a számítógépre, hogy az amint végez, elkezdhessem megvágni. Nagyjából ebből állt egy napom. Akár 2-3 videót is felvettem és még az nap meg is vágtam. Szerettem ezt csinálni, igazán szórakoztató volt és örültem hogy ezzel boldoggá tehetem a követőimet. Persze néha már nagyon elegem volt ebből az egészből ami a fáradtság jelei miatt törtek föl, de akkor csak elmentegettem mindet amit épp csináltam és elmentem aludni. Így másnap újult erővel kezdhettem bele és nyilván jobb kedvvel is.

Miután feltettem a videót a gépre el is kezdtem megvágni. Úgy nagyjából tíz perces lett a végeredmény.  El is kezdtem feltölteni, és míg ez a folyamat tartott kimentem a dolgozó szobámból-mert az dolgozó szoba- és étel után kezdtem kutakodni. Marziat sehol sem találtam, nyilván már javában vásárolgattak a barátnőivel.

Épp leültem enni amikor Edgar szaladt oda a lábamhoz. Megsimogattam és megvakartam a füle tövét. Eközben magam elé meredtem és csendben ültem. Elég későre járt, olyan nyolc óra felé járhatott már az idő, amikor csapódott az ajtó és Marzia hangját hallottam meg. Mire felemeltem a fejem pont oda ért így találkozott a tekintetünk.

-Szia! Milyen napod volt?- kérdeztem mosolyogva. Örültem hogy újra láthatom. Egyedül minden olyan csendes és magányos. Persze ha Marzia még itt is van akkor is csend van, elvégre nem beszélünk sokat.

- Ne akard tudni!- mordult fel. Csak ekkor vettem észre hogy a ruhája csupa kávé. Legalábbis szerintem az volt az a lötty amitől csurom vizes volt a ruhája. Akarom mondani kávés.

- Mi történt?- próbáltam nem nevetni de igen nehéz feladatnak bizonyult és mosolyomat próbáltam azzal leplezni hogy nem néztem a szemébe. Helyette a ruháját vizslattam.

- Te kinevetsz engem?- kérdezte kicsit sem viccesnek találva a dolgot.

- Nem! Dehogy!- majd ekkor kiszaladt a nevetés belőlem de még időben sikerült köhögésnek álcáznom.

- Még hogy nem!- ekkor karon vágott majd a tömérdeknyi zacskóját megfogva elsétált.

Na remek. Alhatok megint a kanapén. Besétáltam utána a hálószobába menteni a még menthetőt.

- Marzia, ne csináld már! Nem csináltam semmi rosszat! Egyáltalán mi történt?- mondtam miközben beléptem az ajtón. De válasz helyett egy párnát és egy pokrócot kaptam a kezembe. Majd kilökött, de szerencsére nem vesztettem el az egyensúlyom.

- Ma este a kanapén alszol!- és becsapta az ajtót.

Nagyszerű. Fogtam magam és elsétáltam a kanapéhoz. Lepakoltam majd szótlanul besétáltam a dolgozó szobámba. A videó fent volt a YouTubeon így én kikapcsolhattam a számítógépet. Vissza sétáltam a kanapéhoz majd arra ledőlve a tévét kezdtem bámulni. Edgar a lábamnál feküdt, mikor éreztem hogy szép lassan lezáródnak a szemeim. Elaludtam. 

Ez lett volna az első rész. Továbbra is várom a véleményeteket, szóval ha van kedvetek osszátok meg velem. Valamint figyelembe ajánlom a szereplők megismerését hogy képben legyetek kicsit. Ezt megtehetitek a "Szereplők" című menüpontban, valamint ezt érdemes lesz követni, ugyanis a történet haladásával a szereplők gárdája is növekedni fog. 

Prológus

Négy éve már hogy Marziaval együtt vagyunk. Akkoriban teljesen bele voltam zúgva és most sem érzek másként.  Persze ezek a szavak igen nyálasan hathatnak egy férfi szájából, de nem érdekel.

Az interneten ismerkedtünk meg. Akkor már a Youtube csatornámon voltak egy páran, én már annak a pár embernek is hihetetlenül örültem és el nem tudtam volna képzelni hogy mostanra így kibővül a Bro Army.

De vissza térve a fő szálhoz. Marzia talált rám és egész nyáron csak beszélgettünk. Már akkor is nagyon tetszett és utalgatott arra hogy menjek el hozzájuk. Mivel nekem nem volt túl sok pénzem nem tudtam mi tévő legyek. Viszont a nyár végére sikeresen össze gyűjtöttem annyi pénzt a kikötői állásomból, amiből elutazhattam Olaszországba.

Nagyon jól éreztük magunkat és én többet akartam volna, de ennek nem volt túl sok esélye. Marzianak nem volt pénze, a szülei kirakták a szűrét, és így az utolsó napra az utcán végeztük. Aznap utaztam volna haza. Marzia többször is megemlítette séta közben hogy szívesen lakna velem együtt csak neki erre nincs pénze. Erre felajánlottam hogy magammal viszem és elköltözünk egy közös lakásba. Természetesen egyből bele egyezett mi pedig már úton is voltunk Svédországba. Ahonnan nem sokkal később Angliába költöztünk a jobb internet kapcsolat miatt.

Annyi problémánk még volt hogy az angol nyelvismerete nem volt túl fényes így nem igazán tudtuk megérteni egymást de ez a későbbiekben fejlődött. Akár csak a Youtube csatornám. Egyre többen lettünk és végül már az arcomat is megmertem mutatni. Jól éreztem magam a videók készítése közben és esténként jól esett befeküdni az ágyba a mellé akit szeretsz. Még ha a másik nem is bújt hozzád. A férfiaknak is van egy érzékeny oldaluk. Főleg nekem. Nem csak állati vicces vagyok, hanem romantikus is. Elolvadtál mi? Minden nő engem akar, én vagyok a tökéletesség. Oké hagyd abba.

Évek teltek el ugyan így. A későbbiekben már pénzt is kaptam a Youtubetól, amiből elvihettem Marziat különböző helyekre. Mint például Párizsba, ahol romantikus vacsorára vittem, pezsgőztünk és este a kivilágított utcákon sétáltunk. Mondtam hogy romantikus vagyok.

Később pedig amikor egy férfi begyűjtené a neki járó „jutalmat’’ annyit kaptam a képembe hogy fáradt hozzá. Nem haragudtam rá, elengedtem. Majd máskor. Másnap Marzia elkérte a bankkártyámat, mert vásárolni szeretett volna. Természetesen oda adtam neki amit később meg is bántam a számlát meglátva, de nem bántam. Ennyi kényeztetés még kijárt neki.

Ez akkor volt most pedig most van. Mára már ott tartunk hogy teljesen el hidegültünk a másiktól. Sosem volt az ő részéről ez egy szoros kapcsolat, de én kötődtem hozzá. Nekem ott volt a videózás és neki is. Csak esténként láttuk egymást és az hogy fél méteres hely van köztünk az ágyban, a kezdetektől egy centimétert sem változott. Persze biztos csak félénk. Elvégre egy idegen ország, idegen nyelv és egy új élet. De azért négy év alatt feloldódhatott volna. Elvégre ő is akarta ezt, ő döntött így.


Szóval ez lett volna a prológus. Mindenféle képpen oszd meg velem a véleményed, akár hideg akár meleg. Köszönöm hogy elolvastad a prológust, amennyiben megfogtalak a történettel és érdekel a folytatás, maradj velem mert hamarosan érkezik az első rész. De ha esetleg nem nyerte el a tetszésedet kérlek ne hordd el mindennek, ha negatívan reagálnál akkor kérlek nevezd meg min kellene javítanom. Köszönöm.

                                                                                                                                                 xoxo,Timi