1. Rész Mindennapok

A mai nap sem telt másként. Reggel felkeltem és kinyitva szemeimet Marziat láttam meg, aki éppen sminkeli magát. Minden nap felkent egy rakat cuccot az arcára, amit nem tudtam hova tenni. Smink nélkül a legszebb egy nő. Persze egy kis extra még belefér de hogy nyolc rétegnyi bőr színű krém- vagy mi az- van az arcán az elfogathatatlan. Egyszerűen nem túl jó érzés ha puszit adsz az arcára és a nyolcból négy rétegnyi ragad a szádra.

De persze akárhányszor megemlítettem Marzhianak hogy szokjon le róla, veszekedés lett a vége. Mint például hogy semmit sem tudok a sminkelésről vagy hogy milyen nőnek lenni. Ez így van de azért nem kéne leharapnia a fejemet csak azért mert nem az alapozó-meg van hogy hívják(rákerestem az interneten)- ízét akarom érezni akárhányszor csak elbúcsúzok tőle. Már ha megengedi hogy adjak. És egyébként sem szoktam sokszor elmenni otthonról, de azért egy-két puszit elvárhat az ember. Nem igaz?

Néha úgy éreztem hogy nem szeret de túl tettem magam rajta és nem foglalkoztam vele. Még ha ő nem is szeret én szeretem őt, és nem is akarok egyedül maradni sem. De biztosan szeret. Különben miért jött volna akkoriban velem mindent maga után hagyva?

De vissza térve a tárgyhoz. Felkeltem és Marzhia tárult szemeim elé. Felültem és egy ideig őt néztem. Majd ezt megunva felálltam és oda sétáltam mellé. Átöleltem…volna, ha nem lök el magától.

- Felix, mondtam már hogy ne zavarj sminkelés közben. - szólalt meg vékony hangján.

- Igen, de nem érhetek hozzád?

- Nem!-itt tekintetemet felkaptam, amit észre is vett ezért így folytatta- Tudod hogy akkor megzavarsz és elrontok valamit! Kérlek!

- Rendben, sajnálom. – szólaltam fel lehangoltan.

- Semmi baj.

Majd vissza fordult a tükör irányába és folytatta azt amit azelőtt csinált.

-Jajj, tényleg! Elkérhetném a bankkártyádat? Ma elmennénk a lányokkal vásárolni…Tudod legalább kicsit kikapcsolódnék és gyakorolnám a nyelvet..- eközben rám sem nézett. Nyitott szájjal mázolta magát. Hosszú barna haja az asztalra hullott ahogy előre dőlt. Ezt sosem értettem. Szinte az összes nő tátott szájjal csinosítja ki magát. Furcsa.

- Persze..itt van. - nyújtottam oda neki miután kivettem a pulóverem zsebéből, ami a földön hevert. Elmosolyodva kapta ki a kezemből én pedig vissza tettem a pénztárcámat a helyére majd újból a földön landolt a pulóverrel együtt.

- Köszi! Szeretlek! –elégedett mosollyal fordult vissza ismét a tükörhöz.

- Én is!- távolodtam el. Ez az egy szó kicsit felvidított és jobb kedvem lett.

~*~

- So thank you guys for watching, and as always..stay awesome Bros!- fejeztem be egy újabb videót. Amint szabályosan lelöktem a kamerát fogtam és leállítottam a felvételt. Automatikusan elkezdtem átmásolni az anyagot a számítógépre, hogy az amint végez, elkezdhessem megvágni. Nagyjából ebből állt egy napom. Akár 2-3 videót is felvettem és még az nap meg is vágtam. Szerettem ezt csinálni, igazán szórakoztató volt és örültem hogy ezzel boldoggá tehetem a követőimet. Persze néha már nagyon elegem volt ebből az egészből ami a fáradtság jelei miatt törtek föl, de akkor csak elmentegettem mindet amit épp csináltam és elmentem aludni. Így másnap újult erővel kezdhettem bele és nyilván jobb kedvvel is.

Miután feltettem a videót a gépre el is kezdtem megvágni. Úgy nagyjából tíz perces lett a végeredmény.  El is kezdtem feltölteni, és míg ez a folyamat tartott kimentem a dolgozó szobámból-mert az dolgozó szoba- és étel után kezdtem kutakodni. Marziat sehol sem találtam, nyilván már javában vásárolgattak a barátnőivel.

Épp leültem enni amikor Edgar szaladt oda a lábamhoz. Megsimogattam és megvakartam a füle tövét. Eközben magam elé meredtem és csendben ültem. Elég későre járt, olyan nyolc óra felé járhatott már az idő, amikor csapódott az ajtó és Marzia hangját hallottam meg. Mire felemeltem a fejem pont oda ért így találkozott a tekintetünk.

-Szia! Milyen napod volt?- kérdeztem mosolyogva. Örültem hogy újra láthatom. Egyedül minden olyan csendes és magányos. Persze ha Marzia még itt is van akkor is csend van, elvégre nem beszélünk sokat.

- Ne akard tudni!- mordult fel. Csak ekkor vettem észre hogy a ruhája csupa kávé. Legalábbis szerintem az volt az a lötty amitől csurom vizes volt a ruhája. Akarom mondani kávés.

- Mi történt?- próbáltam nem nevetni de igen nehéz feladatnak bizonyult és mosolyomat próbáltam azzal leplezni hogy nem néztem a szemébe. Helyette a ruháját vizslattam.

- Te kinevetsz engem?- kérdezte kicsit sem viccesnek találva a dolgot.

- Nem! Dehogy!- majd ekkor kiszaladt a nevetés belőlem de még időben sikerült köhögésnek álcáznom.

- Még hogy nem!- ekkor karon vágott majd a tömérdeknyi zacskóját megfogva elsétált.

Na remek. Alhatok megint a kanapén. Besétáltam utána a hálószobába menteni a még menthetőt.

- Marzia, ne csináld már! Nem csináltam semmi rosszat! Egyáltalán mi történt?- mondtam miközben beléptem az ajtón. De válasz helyett egy párnát és egy pokrócot kaptam a kezembe. Majd kilökött, de szerencsére nem vesztettem el az egyensúlyom.

- Ma este a kanapén alszol!- és becsapta az ajtót.

Nagyszerű. Fogtam magam és elsétáltam a kanapéhoz. Lepakoltam majd szótlanul besétáltam a dolgozó szobámba. A videó fent volt a YouTubeon így én kikapcsolhattam a számítógépet. Vissza sétáltam a kanapéhoz majd arra ledőlve a tévét kezdtem bámulni. Edgar a lábamnál feküdt, mikor éreztem hogy szép lassan lezáródnak a szemeim. Elaludtam. 

Ez lett volna az első rész. Továbbra is várom a véleményeteket, szóval ha van kedvetek osszátok meg velem. Valamint figyelembe ajánlom a szereplők megismerését hogy képben legyetek kicsit. Ezt megtehetitek a "Szereplők" című menüpontban, valamint ezt érdemes lesz követni, ugyanis a történet haladásával a szereplők gárdája is növekedni fog.