2015. november 15., vasárnap

Prológus

Négy éve már hogy Marziaval együtt vagyunk. Akkoriban teljesen bele voltam zúgva és most sem érzek másként.  Persze ezek a szavak igen nyálasan hathatnak egy férfi szájából, de nem érdekel.
Az interneten ismerkedtünk meg. Akkor már a Youtube csatornámon voltak egy páran, én már annak a pár embernek is hihetetlenül örültem és el nem tudtam volna képzelni hogy mostanra így kibővül a Bro Army.
De vissza térve a fő szálhoz. Marzia talált rám és egész nyáron csak beszélgettünk. Már akkor is nagyon tetszett és utalgatott arra hogy menjek el hozzájuk. Mivel nekem nem volt túl sok pénzem nem tudtam mi tévő legyek. Viszont a nyár végére sikeresen össze gyűjtöttem annyi pénzt a kikötői állásomból, amiből elutazhattam Olaszországba.
Nagyon jól éreztük magunkat és én többet akartam volna, de ennek nem volt túl sok esélye. Marzianak nem volt pénze, a szülei kirakták a szűrét, és így az utolsó napra az utcán végeztük. Aznap utaztam volna haza. Marzia többször is megemlítette séta közben hogy szívesen lakna velem együtt csak neki erre nincs pénze. Erre felajánlottam hogy magammal viszem és elköltözünk egy közös lakásba. Természetesen egyből bele egyezett mi pedig már úton is voltunk Svédországba. Ahonnan nem sokkal később Angliába költöztünk a jobb internet kapcsolat miatt.
Annyi problémánk még volt hogy az angol nyelvismerete nem volt túl fényes így nem igazán tudtuk megérteni egymást de ez a későbbiekben fejlődött. Akár csak a Youtube csatornám. Egyre többen lettünk és végül már az arcomat is megmertem mutatni. Jól éreztem magam a videók készítése közben és esténként jól esett befeküdni az ágyba a mellé akit szeretsz. Még ha a másik nem is bújt hozzád. A férfiaknak is van egy érzékeny oldaluk. Főleg nekem. Nem csak állati vicces vagyok, hanem romantikus is. Elolvadtál mi? Minden nő engem akar, én vagyok a tökéletesség. Oké hagyd abba.
Évek teltek el ugyan így. A későbbiekben már pénzt is kaptam a Youtubetól, amiből elvihettem Marziat különböző helyekre. Mint például Párizsba, ahol romantikus vacsorára vittem, pezsgőztünk és este a kivilágított utcákon sétáltunk. Mondtam hogy romantikus vagyok.
Később pedig amikor egy férfi begyűjtené a neki járó „jutalmat’’ annyit kaptam a képembe hogy fáradt hozzá. Nem haragudtam rá, elengedtem. Majd máskor. Másnap Marzia elkérte a bankkártyámat, mert vásárolni szeretett volna. Természetesen oda adtam neki amit később meg is bántam a számlát meglátva, de nem bántam. Ennyi kényeztetés még kijárt neki.
Ez akkor volt most pedig most van. Mára már ott tartunk hogy teljesen el hidegültünk a másiktól. Sosem volt az ő részéről ez egy szoros kapcsolat, de én kötődtem hozzá. Nekem ott volt a videózás és neki is. Csak esténként láttuk egymást és az hogy fél méteres hely van köztünk az ágyban, a kezdetektől egy centimétert sem változott. Persze biztos csak félénk. Elvégre egy idegen ország, idegen nyelv és egy új élet. De azért négy év alatt feloldódhatott volna. Elvégre ő is akarta ezt, ő döntött így.


Szóval ez lett volna a prológus. Mindenféle képpen oszd meg velem a véleményed, akár hideg akár meleg. Köszönöm hogy elolvastad a prológust, amennyiben megfogtalak a történettel és érdekel a folytatás, maradj velem mert hamarosan érkezik az első rész. De ha esetleg nem nyerte el a tetszésedet kérlek ne hordd el mindennek, ha negatívan reagálnál akkor kérlek nevezd meg min kellene javítanom. Köszönöm.

                                                                                                                                                 xoxo,Timi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése